G.I. Joe

G.I. Joe: Operation Ultra – Az elfeledett videojáték

Mi a közös Larry Hama-ban, a Radical Entertainmentben és a Yojoe-ban? Mindegyiknek volt köze valamilyen szinten a 2002-ben tervezgetett játéknak. Több lelkes rajongó felfedte, hogy egy új, akkor következő generációs gépekre fejlesztett akció-kalandjátékot fejleszt a Hasbro a Radical Entertainment segítségével. Nagyra törő tervek voltak ezek.

Minden akkor menő konzolra (XBox, PS2, és GameCube) megjelent volna, s egész előrehaladott állapotban álltak a projekttel, amikor valami miatt abba kellett hagyni az egészet. A kontroller mapping részt is többnyire lefedték, ráadásul maga a sztori mód is ígéretesnek tűnt: 16 küldetés, 4-4 részletre osztva, ezek a jól megszokott környezeti részekre osztva (jeges, dzsungel, hegyi és halálvölgy), mindegyikben 2-2 főellenséggel és egyedi játékmegoldásokkal. Igyekeztek felvenni a versenyt a húzónevekkel, mint a Jedi Knight II, Splinter Cell, Metal Gear Solid, Max Payne…

Maximum 4-játékos co-op módot terveztek, nyolcféle csapatformációval, járművekkel, melyek egy része szárazföldi, másik része “lebegő”. A storyboard-ot egy az egyben Larry Hama rajzolta, epikus jelenetekkel, és különböző blueprinteket is tartalmaz az a kiadvány, vagyis manual, amelyben minden részlet megtalálható. Ráadásul rengeteg Yojoe weblapot is találni kinyomtatott formában, ami azt jelenti, hogy a klasszikus rajzfilmes/játék kinézeteket láthattuk volna viszont több esetben. Képeket nem tudok mutatni, ugyanis nincsen jogosultságom

Hogy végső soron jó lett volna-e a játék, azt nem tudni, viszont látva az eddigi játékaikat, például akkoriban jelent meg a Hulk, ami korrekt játék, de azóta sokat fejlődtek és a Crash platform szériával, no meg a Prototype-pal véglegesen pozitív irányba billentették a mérleg nyelvét. Hogy mit hozott volna a konyhára a Joeknak? Bárhogyan is nézzük, egy ekkora léptékű terjeszkedés minden bizonnyal megmozgatta volna az azóta elképesztően domináns játékipar bizonyos szegmenseit és vélhetően ma ott tartanánk, hogy akár 2-3 újabb játékcímmel bővült volna a repertoár, hiszen lett volna mihez visszanyúlni (a filmes játék direkt nem került szóba, az más tészta, filmes jogokkal, stb).

Bemutató – War Bears #1-3 (2018)

A minisorozatokkal általában két nagy baj szokott lenni: vagy túl hosszúak, vagy túl rövidek. Bár utóbbi általában azért születik problémaként, ugyanis maga a sztori jó és az olvasók még szeretnének elmélyedni a gazdag történetmesélésben, de így is megállhatja a helyét a nagyvilágban az alkotás. Nos, szerencsére ez utóbbi esete forog fenn a War Bears kapcsán, hiszen a Dark Horse kiadó szériája egy nem akármilyen világot tár elénk: a képregényes biznisz hőskorának egy szegletét, természetesen személyes látképek alapján.

A sokak által elismert Margaret Atwood által írt sztorihoz pedig Ken Steacy társult, mint rajzoló, s kettejük szoros együttműködése az, ami alapján bárki képet festhet arról, mi zajlott a második világháború Torontojában, a ritkán bemutatott kanadai fekete-fehér képregényes univerzum időszakában, mégpedig a képregény készítők háza táján.

(more…)