Az elmúlt időszakban volt időm gondolkodni. Igaz, nem a kényszerű kihagyásom miatt jutott az eszembe az alábbi gondolatmenet, inkább csak úgy kikristályosodott az egész. Senki ne értse félre, nagyon szeretek foglalkozni a figurákkal, az eseményekkel, élvezem a sokféle tevékenységet, a blogszerkesztést. A gyűjtésben viszont most valami megtört nálam, bennem, legbelül. Nehéz lenne megfogalmaznom, mi is az, inkább a bolygók együttállásának, a Mónika-Show jubiláló befejezésének és persze a szűkülő tibeti csakráknak lehet hozzá köze – vagy talán mégsem…
Kisit elfáradtam, megfáradtam abban, hogy az elmúlt években töretlenül azt kezdték hinni sokan, hogy kincsek lapulnak náluk. A legutóbbi őrült roham a Toys That Made Us (amivel még kicsit adós vagyok magamnak és Nektek is) idején kezdődött és rávetült az egész világra. Ugyanis az azt megelőző időkben még igen korrekt gyűjteményeket lehetett összeállítani elfogadható büdzséből. Ez ma már sajnos nincs így. A G.I. Joe és a legtöbb gyűjteményes sor, vintage figurák felzárkóztak a Star Wars és Transformers mellé, és lassacskán nincsenek elfeledett kiadások, ugyanis mindent feltérképezünk és felvásárolunk, hazánkban jószerivel kiapadtak a padlástalálatok és az elfeledett kincsek, ami pedig cirkulál egymás között, annak jócskán felverték az árát. Erre lehetne azt mondani, hogy ez egy természetes dolog, de sajnos az nem igazán természetes, hogy a kevésbé jó állapotú, nem egyszer roncshalmazok is majdnem annyiért találnak gazdára, mint a gyűjteményes darabok. Nincsenek jól látható határok és ezt a covid-járvány tetőzte a sok bent ragadt megtakarítással, összegekkel, amiket a járvány idején, mivel nem tudták másra költeni, ezért gyűjthető dolgokat vásároltak az emberek.
Nem nevezhető igazán hobbinak az, amiben sokan ki vannak zárva, mert nem engedhetik meg maguknak azt a luxust, hogy havi pár figurát begyűjtsenek anélkül, hogy feltennék a kérdést, mi értelme is volt az új beszerzésnek. Nem savanyú a szőlő, ha jól megfigyeltétek, nagyon sokszor elsőként gratulálok azoknak, akik megmutatják új szerzeményeiket és ez később sem lesz másképpen. Fontos, hogy legyenek felvásárlók, hogy mozgásban legyen a piac. Azonban bármilyen áron én magam nem kívánok részt venni ebben az őrült fejetlenségben. Szerettem azokat az estéket, amikor egy-egy nagyobb fogás után órákig rendezgethettem a figurák felszereléseit, és igyekeztem megosztani a nekem nem kellő alkatrészeket, figurákat a közzel, hogy más is jól járhasson. Ha mostanában ugranék bele ilyen ügyletekbe, az azt is jelentené, hogy olyan árakat kellene elkérnem értük, amiket én magam sem szívesen fizetek ki – ilyen helyzetbe pedig senkit nem szeretnék belerángatni. Amúgy meg pocsék üzletember vagyok, mert nem hatott meg sosem a profitmaximalizálás szele.
Ha ez nem lenne elég, akkor pedig ott van magyarázatként, hogy az Egyesült Államokból jó ideje nem éri meg igazán pár dolgot venni, nagy tételben meg tuti megfogják a határon a csomagot. Most ehhez társul Kína és Hong Kong (rengeteg ott készülő és egyedi figura sor van, most ne a 3rd party meg kopipészt figurákkal foglalkozzunk), mivel vélhetően sok csomagot megfognak az Unió szabályozása miatt. Szintén ide tartozik, a Tota által jól megfogalmazott brit “rákényelmesedős” rendszer, ahonnan már szintén egyre kevesebben postáznak és már nem az uniós szabályok szerinti könnyebb rendelési mechanizmus alapján érnek idáig a csomagok. Ehhez pedig tovább adódik, hogy irgalmatlan sokat kell várni a vírus miatt bedagadt kikötők forgalmai okán a csomagjainkra, ehhez aztán az se kell, hogy egy csatornába beszoruljon egy hatalmas teherhajó (oh, várjunk csak…), saját magától is felborult az ellátási láncolat. Ki van bukva mindenki Los Angelestől Melbourne-ig. Sőt, rekordmennyiségű csomag tűnt el, szívódott fel, ami szintén nem túl bizalomgerjesztő jelenség és bármennyire erős a bizalom, képes kikezdeni az emberi elmét.
Mindettől függetlenül biztos vagyok benne, hogy időnként továbbra is el fogok csábulni, de maradjunk annyiban, hogy sokkal nagyobb távolságból követem a sok üzletet, és a hajtépős részleteket. Nincsenek tévképzeteim, hogy előbb-utóbb majd szépen minden megváltozik és szimplán visszakerülünk a körforgásba, de ez is egy olyan rész az életünknek, ami mindig változik és így is van jól. Tudjátok, van az úgy, hogy el kell engedni…
